Remelem tetszett az elso resze a nyaralasomnak...

A keddi Tabaski-val fejeztem be, igy kikovetkeztetheto volt, hogy most szerdaval folytatom. A delelottom eleg csendesen telt, megreggeliztem (Omar a ket het alatt egyszer birt felkelni reggelire, ami 7-10-ig volt...), majd kidoglottem a medence partjara elvezni a reggeli napsutest. Ilyenkor meg csak olyan 26-28 fok volt, szoval nem volt dog meleg. Azert igy is 10 percenkent csobbantam egyet a medenceben. Itt olyan nyugis volt, szolt a zene, piat rendeltem, olvastam, vagy epp aludtam. Ha mar nyugis volt, en egy felkavaro konyvet valasztottam a nyaralashoz olvasas gyanant. Meg utazas elott vettem ket konyvet, az egyik a keses gyilkossagokrol szol, ami az utobbi par evben nagyon elszaporodott Londonban. Ebben az aldozatokrol, csaladtagjaikrol, es az elkovetorol irnak reszletesen. A masik, amibe csak belekezdtem ott kint az pedig a legnagyobb angol bunozok felesegeirol szol. Na szoval a medence paton voltam, olyan 1-2 kozottre beszeltem meg az uj guide-ommal, hogy jon ertem. Az uj guide-om Ebou, Omar legjobb baratja, aki a repterre is jott ertunk. A ma delutani program a kozelben levo majom park meglatogatasa, majd utana a Bakauban levo krokodil farm megtekintese volt. Taxival mentunk at Szenegambiaba, ugyanis itt van a majom park. Turistanak 30 dalasi, helyieknek 20 dalasi. Persze en fizettem mindkettot. Mikor beertunk, maris szembe talaltuk magunkat par majommal. Mint ahogy delfint sem, meg majmot sem lattam termeszetes elo kornyezeteben. Mikor meglattak minket, kivancsian figyeltek, hogy vajon van e mogyoro nalunk. Hat nem volt... igy nem is nagyon torodtek velunk. Van egy kijelolt utvonal, amit vegig lehet jarni, termeszetesen ezen haladtunk mi is. Egy-ket majom meg volt utkozben, de valoszinu tobbseguk lent volt az itatonal. Egyszer az oceanpart felol jott vagy 10-12 majom, veluk megprobaltunk osszebaratkozni, de mogyoro nelkul ez nem egyszeru. Becsapni se nagyon lehet oket, a mogyorohejra, amit a foldon talaltunk, nem jonnek, igy ott is hagytak minket, visszamentek az ocean iranyaba. Mi folytattuk utunkat es sokaig nem is lattunk tobb majmot. Azert igy is erdekes volt, mert mindenfele palmafak, majomkenyerfak es egyeb hatalmas fak kozott mentunk, 100 fele madar repkedett felettunk, stb. Az olvastam, hogy voros majmok is vannak, de nekik nyomuk se volt. Aztan egyszercsak valami nagy csortetest hallottunk a fak tetejen, epp egy voros majom szaladt el elolunk. Azert egy pillantast lattunk belole, es kesobb talaltunk meg kettot, de jo magasan voltak, meg a fenykepen is alig lehet latni, de ott vannak. Azt ahogy probaltuk megtalalni a kifele vezeto utat, lattunk jo nagy hangyabolyokat, majdnem akkorak voltak mint en, tobb ev munkaja van egy ilyenben. Fejest azert nem ugranek, tobb millio hangya lehet benne. Es ahogy lattam az afrikai hangyak 5-szor akkorak mint a mi kis magyar hangyaink. Mikor mar kozel voltunk a kijarathoz, szembetalalkoztunk vagy 25-30 majommal. Mogyoro tovabbra sem volt nalunk, de egy-kettohoz kicsit kozelebb jutottunk, eggyel meg pacsiznom is sikerult. Vagyis inkabb en probaltam megerinteni, o meg elutotte a kezem... ez nem igazan pacsi, mi?! Jatszadoztak, verekedtek, egymast tisztitottak, vagy epp csak ultek azt bambultak ki a fejukbol. Ekkor egy 5-6 fos turistacsoport jott, a vezetojuk meg erdekes hangokat kiadva magahoz hivta az osszes majmot. Ekkor derult ki, hogy amit mi 25-30 majomnak hittunk, igazabol volt vagy 50 is. Na az az 50 mind odarohant a csoporthoz. Persze nekik volt mogyorojuk. Mi is odamentunk, Ebou ismerte az o guide-jukat igy nekunk is jutott mogyoro, ekkor keszultek a majom a vallamon, szedik ki a kezembol a mogyorot kepek. Erdekes volt amugy, hogy mintha Ebou-tol feltek volna. Mig en meg tudtam erinteni egy-ketto-t mogyoro nelkul is, addig amint Ebou kozeledett hozzajuk, mar el is szaladtak. A mogyoro azert itt is megtette a hatasat, akkor mar odamentek hozza is. Tobbszor volt mar a parkban, de azt mondta, most elvezte a legjobban, eddig sose mentek oda hozza a majmok. 

Innen attaxiztunk Bakauba, hogy elmenjunk a krokodil farmra. Itt egy kis to van, mikor odaertunk epp ennek a partjan volt szinte mindegyik. Nem szamoltam ossze oket, de lehettek vagy 15-en. Ahogy hallottam, meg soha senkit nem tamadtak meg, szoval nem akartam en lenni az elso. Tobbnyira aludtak, igy oda lehetett menni hozzajuk, maszkalni kozottuk. Amikor en leguggoltam egyhez es megerintettem, persze egybol megmozdult, de csak pozt valtott es aludt tovabb. Volt egy ami tatott szajjal aludt, gondoltam azzal is csinaljunk egy kepet. Termeszetesen ez is egybol megmozdult, a szajat is becsukta, de a fenykepen meg nyitva van. Ebou is csinalt par kepet veluk. Meg a krokodilok elott a bejaratnal van egy kis muzeum fele ahol a kulonbozo teruletek jellegzetessegeit lehet megnezni. Marmint Gambiaban 4 tajegyseg van, 4 kulonbozo afrikai nyelv es persze ezhez kulonboz o kultura is tartozik. Szoval ebbol volt egy kis izelito, de az egesz nem volt tul nagy, egy kis erdekessegnek azert jo volt.

Ezutan elmentunk kajalni, chicken yassa-t ettunk, ami csirke megsutve valami hagymas edeses szoszban, majd rizs es zoldseg hozza. Nagyon finom volt, most hogy irom a blogot epp fish and chips-et eszem, igy visszasirom az afrikai kajat... :) Kajalas utan beugrottunk Ebou hazahoz, talalkoztam a csaladjaval, megittunk egy teat, osszeszedte a cuccait es mentunk is. A teazasra kiterek egy kicsit, mert nem olyan, mint nalunk, hogy vizet forralunk, azt belelogatjuk a filtert es kesz. Egy tea elkeszitese kb 30 percebe telik. Termeszetesen nem is teafilter van, hanem teafu. Egy kis kannaba beletesz egy adag fuvet, felnti vizzel, majd tuzre teszi. Mikor felforr, egy kicsi poharba (1 dl-es) tesz cukrot ont ra egy kis teat, majd az egeszet visszaonti a kannaba. Aztan ujra ont egy kis teat a poharba, es van egy masik 1 dl-es pohar. Ezutan az egyik poharbol atonti a teat a masikba, jo magasrol, es vissza. Ezt megcsinalja vagy 30-szor, hogy jo habos legyen. aztan visszaonti megint a kancsoba, elmossa a poharakat, majd megismetli az egeszet megegyszer. Miutan visszaonti az egeszet, hagy egy kis habot a poharak aljan, feloni teaval, es igy kesz is. Odaadja neked a decis poharat, megiszod, visszaadod, telitolti, odaadja masnak, es igy megy korbe, mig mindenki iszik. De a tea az finom, de baromi eros... Itt volt meg egy kis meglepetes szuleimnek. Ebou-nak van egy mobilja, amirol barmelyik kulfoldi orszagot ingyen hiv, mert egyik testvere a telefonszolgaltatonal dolgozik. Igy gyorsan felhivtam anyaeket, beszeltunk egy 10 percet, jo volt hallani a hangjukat. Ezutan visszamentunk a szallodaba, Ebounak adtunk penzt, hogy valtson szenegali penzt, mi meg osszepakoltunk a cuccunkat, mert masnap koran kellett kelni.

A masnap volt a nap, mikor Omar, Ebou es en Szenegal fele vettuk az iranyt. Es micsoda utazas volt az... Reggel 6-kor keltunk, a taxi mar vart rank, haladni kellett, hogy elerjuk Banjulban az elso kompot. Mikor a kikotobe ertunk hatalmas tomeg volt, az emberek lokodtek egymast, probaltak kiskaput keresni, hogy minel hamarabb jegyhez jussanak. Ezek soraba tartoztunk mi is, Ebou ismeretsege reven ugymond a hatso ajton bejutva gyorsan tudtunk jegyet venni, igy szerencsere elertuk a kompot, ha a sorban maradunk, akkor nem erjuk el. A komppal a Gambia folyo masik oldalara lehet jutni, ami Barra, az ut kb 45 perc volt, de az a komp teli volt rendesen... A kozepen kb 10 auto fer el, az emberek meg a szelen es a tetejen nyomorognak, de azet nekunk sikerult leulni. Miutan kikotottunk taxit kellett fognunk, ami elvisz minket a hatarig. Persze egybol megint vagy 10-15 taxis tamadott le minket, hiszen feher ember gazdag, mindenki engem akart elvinni a hatarra. Nekunk azonban megfelelt a 16 szemelyes bush-taxi, ami 25 dalasiert vitt el a kb 25km-re levo hatarhoz. A taxi kb 300 dalasi lett volna, de lehet hogy tobb, mivel feher vagyok. Termeszetesen a bush-taxi-n nyomor van, de szerintem az elmenyhez teljesen hozzatartozik, csak igy az igazi. Aztan a hataron bementunk a gambiai epuletbe, mindenkinek felirjak az adatait, es csak annyit kerdeznek, hogy gambiaban hol lakom, meg mi a foglalkozasom. Bekerult a pecset az utlevelembe, es atballagtunk a szenegali epuletbe. Ott szinten felirtak az adatokat, itt azert megkerdeztek tolem, hogy ez melyik orszag meg hogy miert megyunk Szenegalba, de ezek mind baratsagos beszelgetesek voltak, semmi baj nem volt. Megkaptam itt is a pecsetet es mar at is lephettunk Szenegalba. Innen el kellett jutnunk a taxiallomasra, ami nem kozvetlen a hataron volt. Ezt megtehettuk volna gyalog, de kis robogosok par cfa-ert (ez a szenegali penz) elvittek minket a 3 perces utra. Szerintem az en motorosom nem volt tobb 14 evesnel...

Es hat az utazas legnagyobb resze csak itt vette kezdetet. A taxiallomast ugy kepzeld el, mint egy autopiacot. Van ott vagy 500 auto. Az osszes, de tenyleg az osszes Peugeot 507 Estate vagy milyen, a lenyeg, hogy 7 szemelyes. Az itt is megvan, hogy nem ossze vissza megy a dolog, hanem mindig az elsobe kell szallni, azt ha az teli van, akkor indul, majd lehet szallni a kovetkezobe. Na hat nalunk az elsoben mar csak 2 hely volt, igy mi a masikba szalltunk, ami igy meg is telt es igy lettunk 10-en. Ugy nezett ki ugyanis a dolog, hogy elol ult a sofor (meg jo...) mellette egy apuka, a kozepso sorban ult Omar, es most figyelj, 3 kiscsaj es az anyukajuk, mig hatul ult Ebou, en es meg egy gyerek a csaladbol... No comment. Innen mar el lehet kepzelni, hogy hogy telt a ropke 5 oras ut Dakarig. Viszont a fuvardij egesz jo volt, fejenkent fizettunk 10000 cfa-t, ami kb 15 font. Ami viszont vicc, hogy ha a csomagtartoba akarod tenni a taskadat, akkor azert kulon kell fizetni. Bar a fapados repulokon is kulon fizetsz a csomagert... :) Naszoval a hatartol Dakar egy konnyu 300km, amit mi sikeresen teljesitettunk 5 ora alatt. A hatartol az ut az elso nagy varosig (Sokone) tokeletes volt, megvolt a 110-120-as atlagsebessegunk. Ahhoz kepest, hogy ezek az autok mar vagy 25 evesek, es van bennunk 4-500 ezer km meg jol birjak. A sebesseget csak erzesre mondtam, mert ahogy szinte az osszes taxiban, ugy ebben sem mukodnek mar a muszerfal mutatoi... Aztan Sokone-tol Kaolack-ig, ahol racsatlakoztunk a Trans-Gambia Sugarutra, hat az maga volt a kinzasok kinzasa. Eleg csak annyit mondani, hogy nem is az uton mentunk, mert az teljesen katyus volt, de ha latnatok ezeket a katyukat, egy szot sem szolnatok a pesti katyukra. Ezek mar nem is katyuk, hanem kraterek az uton. Ezert az ut mellett a susnyasba menni sokkal egyszerubb. Azt nem sikerult eldontenem ezen a szakaszon, hogy jobb vagy baloldali kozlekedes van e Szenegalban. Itt inkabb az ott-mesz-ahol-tudsz kozlekedes van. Ha ez a szembejovo sav, akkor ott mesz, ha ez az ut melletti bokrok kozott van, akkor ott mesz. Azonban bezsufolva ulve egy 7 szemelyes auto hatuljaban ez az 50km-es szakasz nem nevezheto eppen luxusutazasnak. A bodajki hegyre meno ut itt 6 savos autopalya lenne. A fejemet 228-szor utottem be az auto tetejebe, ahol meg szerencsemre egy belso lampa is volt, hogy legalabb valami ele is legyen a dolognak. A port meg meg nem is emlitettem, pedig eletemben nem nyeltem annyit, mint ezalatt az 50km alatt. Mivel legkondi hogy is lenne ezekben az autokban, igy az osszes ablak le volt huzva, azt hiszem egy helyen mar nem is volt ablak. Szoval mire dakarba ertunk, mintha epp a Szaharan keltunk volna at teljesen sargak voltunk a homoktol. Mar csak azt nem ertem, hogy rajtam kivul a tobbiek hogy tudtak elaludni... a sofor meg kazettarol nyomatott valami vallasi beszedet, ezen haltam be a legjobban. Na de aztan olyan 3.30 korul be is ertunk dakarba, ahol kiszalltunk ebbol a fortelembol, majd fogtunk egy helyi taxit, amivel elmentunk Ebou ismeroseihez. O mar tobbszor volt Dakarban, Omar meg sose, igy itt Ebou volt a fonok. A csalad mar vart rank, gyorsan bemutatkoztunk mindenkinek. Foleg Szenegalban szokas, hogy mindenki mindenkivel kezet fog, meg a nok is. A csaladnal volt egy kiscsaj, lehetett vagy 5 eves. O volt a legaranyosabb. Barmikor ott voltunk a csaladnal, mindig jott oda hozzank kezet fogni, arany szive :) Na szoval a no (Mama volt a neve, ez a rendes neve, vagyis valami becezes, nem tudom mi lehet a teljes, en a Mamadou-ra gondoltam, de azt hiszem az ferfi nev. Igazabol ilyeneken mar nem akadtam fel, a ket het soran eleg sok erdekes nevet hallottam...) megmutatta nekunk a szallasunkat. Az o ismeretsege reven jutottunk hozza a szobahoz. Tenyleg csak egy szoba volt valami vendeghaz szerusegben, a folyoson volt egy wc meg zuhanyzo azt kesz. A szobaban volt egy dupla agy, meg egy vendeg agy. Ezert fizettunk fejenkent 10000 cfa-t, amit mar tudtok, hogy az olyan 15 font. Mire pihentunk egyet, a no mar hozta is a kajankat. Innentol o fozott rank a 4 nap alatt, es olyan kajakat rittyentett nekunk, ,hogy csak na. Jo kis igaza hazi afrikai kajak. Minden kajalas ugy nezett ki, hogy egy nagy talon kaptunk rizst, valami hust, szoszt, es melle hazi keszitesu uditot. Na hat nekem egesz idaig nem volt semmi bajom az afrikai kajakkal, de itt Szenegalban rogton masnap reggel megindult a hasam. Bar en inkabb a hazi uditore gyanakszom, amit viszont muszaj volt inni, mert valami isteni finom volt. A tobbiekkel megallapodtunk, hogy a nonek is adunk fejenkent 10000 cfa-t, hogy mindig susson-fozzon nekunk kajat, igy megvolt az all-inclusive ellatasunk. Ugy ereztuk ez mindenkepp jobb, mint minden nap keresni valami kajaldat, es biztos hogy igy olcsobb is volt... Kajalas utan elmentunk egyet setalni harmasban, de ahogy lenni szokott, besotetedett, es mar nem talaltuk meg az elszort magokat, igy nem tudtuk, hogy merre kell visszamenni. Egy kis segitseggel azert visszatalaltunk. A nyelvvel annyi volt a gond, hogy en nem sokat tudtam beszelni, hiszen Szenegal francia es szinte senki nem beszel angolul. Omar meg Ebou konnyebb helyzetben voltak, mert bar ok Mandika szarmazasuak, de beszelik a Volof nyelvet is, ami a szenegaliak torzsi nyelve. Szoval a beszelgetesek ugy zajlottak, hogy ok beszelgettek 10 percig, majd 1 percben osszefoglaltak nekem. Mama tudott egy nagyon keveset, meg a keresztlanya Fatu, de o meg nem nagyon mert megszolalni. Aztan Ebou-nak volt egy ismerose, akit aznap este meglatogattunk, o beszelt egy kicsit angolul, meg az o baratja. Azt nagyjabol ennyi, meg masnap este talaltunk egy lanyt, aki jol beszelt angolul.

Dakarrol roviden csak annyit, hogy teljesen mas vilag, mint Gambia. Dakar mar teljesen olyan, mint egy francia nagyvaros, igazabol nagy is, mert 8millio koruli lakossaga van. A hazak, autok teljesen modernek, ujak. A belso berendezese a hazaknak is nyugatiasabb, itt mar van vonalas telefon, internet a hazakban, muholdas teve, stb. Az emberek sokkal jobb korulmenyek kozott elnek anyagilag. Azonban itt is az tetszett a legjobban, hogy este, mikor mar senkinek semmi dolga nem volt, kiteritettek a pledeket a haz ele, es kiultek beszelgetni, teazni (ugyan ugy csinaljak, mint ahogy mar reszleteztem) es ott elvannak hajnali 1-2-ig. Igy mi is csatlakoztunk hozzajuk egy kicsit, mert azert mar baromi faradtak voltunk. Itt megbeszeltuk veluk, hogy masnap a Lac Rose-hoz szeretnenk elmenni. A csalad egyik tagja (Papa, erdekes mi? de o nem Mama ferje...:)) felajanlotta, hogy eljon velunk, hogy valami helyi is legyen, de mivel autojuk nincs, igy termeszetesen oda is taxival mentunk. Abban maradtunk, hogy 20000 cfa korul kene taxit keresni. Masnap 9 orai ebresztesben maradtunk.

Keles utan megreggeliztunk, mivel Dakar francia, igy itt is megtalalhatoak a kis peksegek, igy friss baguett-et ettunk mogyorokremmel, es valami kave-tea-tej kevereket ittunk hozza. Reggeli utan kialltunk az ut szelere taxit fogni. Papa probalkozott valami jo arat kialkudni, de sokaig nem jart sikerrel, mert azert Szenegalban is tobb penzt szeretnenek kiszedni a feher emberbol. Igy egy ido utan Papa tavolabb ment tolunk, hogy a taxisok ne lassanak engem. Igy hamar meg is lett az eredmeny, es sikerult 20000 cfa-ert taxit berelnunk. Ez a 20000 cfa az oda-vissza ut a varakozasi idovel egyutt, amit a tonal toltunk. Az ut kb 1 ora volt, az ut Dakaron kivul megint nem volt pompas, de azet nem volt olyan veszes. A tonal kb masfel orat toltottunk. Annyira nem volt rozsaszin, mint ahogy egy-ket kepen latni lehet, de azt olvastam, hogy a nap allastol fugg, meg az evszaktol is, es meg anyam kinjatol is. Amikor ott voltunk akkor inkabb olyan arany-barnas, rozsdas volt. Ha mar ott voltunk termeszetesen furodtunk is, mert hat csak az a lenyeg. Mivel nagyon sok asvanyi anyag meg so van benn, igy jol fent tartja az embert. Eletemben eloszor tudtam lebegni a vizen, tok jo erzes volt. Semmit nem csinaltam, csak szetterpesztettem magam es lebegtem. Ilyen meg nem tortent velem, a normal viz, meg tengerviz nem tart fent. Viszont annyira nem volt sos, hogy Omart fenttartsa, o meg ebben sem tudott lebegni. Ebou meg nem tud uszni, igy o be sem jott a vizbe. Tul sokat nem lehet lenni a vizben, mert hamar elkezdi marni az embert, a fejunket nem is tehettuk bele, mert a szemunket egybol kimarta volna. Igy 10 perc utan kijottunk, majd egy kis tohoz vezettek minket, amiben normal viz volt, majd 3-4 vodor vizzel leontottek. Persze ahogy mindenert, ezert is kertek penzt. A legdurvabb itt volt, amikor mentunk vissza a taxihoz, beszalltunk, az ajto meg nyitva volt, odaugrott egy ember letekerte az ablakot, azt nyujtja a markat, hogy adjak neki penzt. Hat mondom azert nem kapsz penzt, mert letekerted az ablakot, azert mindennek van hatara... Elotte azert szetneztunk a kirakodosoknal, vettem egy-ket aprosagot. Ebou-nak van egy standja Szenegambiaban a nagy kirakodo piacon, igy o megprobalt kapcsolatokat szerezni, hatha ossze tud hozni valami uzletet. Ami irant erdeklodott, azok a dobok. Azt mondja Szenegalban olcsobbak, mint Gambiaban, igy ha ott venne meg es dragabban eladna Gambiaban, akkor ugye tudna keresni rajta. Begyujtott par telefonszamot, azt majd meglatja mi lesz belole.

Innen visszaindultunk Dakarba, mire hazaertunk, mar vart a kaja minket, ismet istenit ettunk, minden alkalommal valami mast kaptunk, sose volt ketszer ugyan az. Omart itt erte valami, mert teljesen befordult, azt mondta, hogy nem erzi jol magat es hogy haza akar menni. Mivel az elejen megbeszeltuk, hogy jo lenne mindent egyutt csinalni, ez nem erintett jol minket, mert Ebou meg en nem akartunk hazamenni. Aztan mivel Omar mondta, hogy o semmikepp nem marad, ugy dontott, hogy hazamegy egyedul. Meg aznap delutan el is indult taxival, de utolag mondta, hogy mar nem erte volna el az utolso kompot, igy a hatarrol Barraba mar nem mentek a bush-taxik. Ezert a hataron aludt valahol, amjd masnap reggel folytatta utjat haza.

Ebou meg en viszont ott maradtunk, semmi baj nem volt ezzel, sot ha Omar ugy marad velunk, ,hogy nem erzi jol magad, az csak rosszabb lett volna nekunk. Igy vita nem volt belole, mindenki azt csinalta, amit akart. Vacsora utan mi ismet Ebou baratjaival voltunk, a haz elott beszelgettunk, iszogattunk, majd masik baratjaihoz mentunk, de mindegy is volt hova mentunk, sokkal tobb angolul beszelot nem talaltunk, es feher embert is csak 2 lattam a ket nap alatt. Valami kulso-felso keruletben voltunk egyebkent, messze a varoskozponttol fent a dombteton, de kozel a repterhez. Libertikat (lehet nem igy kell irni) volt a kerulet neve es Sacre Coeur volt az osszes utca neve :) Maga a hely egy sikatoros labirintus volt, igy neha csak maszkaltunk fel-ala, mire megtalaltuk a helyes utat, de 3. napra mar kepben voltunk, meg foleg sotetben volt nehez. Minden este terveztuk, hogy a "befogado" csaladunk fiatal tagjaival (Fatu, Papa) elmegyunk bulizni, de mindig annyira faradtak voltunk, hogy teljesen megelegedtunk a haz ele kiulos, beszelgetesekkel. Egyebkent a 4 nap alatt mindenki Pierre-nek hivott, ez a Peter francia megfeleloje es ezt konnyebb volt kimondani nekik, mint a Petert.

Na azt hiszem itt befejezem a masodik reszt, mert meg mindig sok van es ez is jo hosszu lett megint. De nekem is jo leirni ezeket, mert ujra atelem a dolgokat, bar ezzel egyutt megjobban felerosodik, hogy milyen jo lenne mar most visszamenni Gambiaba, meg Szenegalba is. Kitudja, lehet jovore visszamegyek...