Egy kicsit írok az elmúlt időszakomról. Az eleje csak nagyvonalakban.
Szóval testnevelő tanárként végeztem a Szombathelyi Főiskolán. Szerencsésnek mondhattam magam, mert rögtön szeptembertől egy vidéki általános iskolában kaptam tesitanári állást. Nem sok csoporttársamnak sikerűlt elhelyezkedni egyből. Sok nehézséggel küzdöttem az egy év alatt, míg ott tanítottam, de nagyon tetszett az egész, és rájöttem, hogy a tanári szakma nem is olyan rossz. Persze nem a biztos megélhetés alapja. Közben Pestre jártam egy wellness suliba, ahol elvégeztem egy személyi edző tanfolyamot. Úgy istenigazából nem nagyon érdekel a személyi edzés. A tanfolyamot úgy nyertem, (na nem a búcsúban lőttem három pálcán) és ha már nyertem, akkor illik elvégezni. Ha forintosítjuk az összeget, akkor 170ezer forintot nyertem, ugyanis ennyi volt a tanfolyam ára vizsgákkal, jegyzetekkel együtt. De hogy mégis miért említem ezt a sulit? Mindig vonattal jártam fel Pestre Fehérvárról. Hogy ne nagyon unatkozzam az egyórás vonatút alatt, mindig magamhoz vettem a Pesti Estet. Ebben találtam rá egy olyan hírdetésre, ami sokat lendített azon, hogy most arról beszélhetek, hogy Angliába megyek dolgozni. Ez a hírdetés a következő volt: Angliai gyerektábori munkák és egy email cím. Hát én utánaérdeklődtem. Ez volt ugye a Mablethorpe-i gyerektábor. Elfogadták a jelentkezésemet, és júliusban már kint is voltam, hogy hetente 60 gyerekre felügyeljek 15-20-ad magammal. Tehettem egyrészt azért, mert nyáron volt, és mivel tanítottam, az egész nyaram szabad volt. Tehettem azért is, mert szeptembertől a suliba se kellett visszamennem tanítani, mert csak egy évre kellettem. (félreértések végett, nem kirúgtak, hanem előre csak egyéves szerződést kötöttünk).
A tábor nagyon tetszett, jó volt a gyerekekkel foglalkozni, jó volt a társaság, sok új, más országból jövő embert ismerhettem meg.
Mikor onnan hazajöttem, munkanélküli voltam. Már akkor is elgondolkodtam azon, hogy lelépek és irány Anglia. De nem tettem. Kerestem melót Fehérváron. 2 hónap keresgélés után találtam egyet, ahol fél évig dolgoztam, tovább nem bírtam. Többet erről nem is mondanék, nagyon szar meló volt, szar fizetésért. Idén májusában mondtam fel, mikor már biztos volt, hogy idén nyáron is kimehetek a gyerektáborba. Ki is mentem. Idén is nagyon jó volt, bár lehet a gyerekek már más hatással voltak rám, mert néha nagyon nehezen viseltem a dolgokat. Az első évben ilyen nem volt. De akkor is nagyon jól éreztem magam, a társaság ismét fantasztikus volt. Már a tábor alatt mondogattam, hogy én visszajövök Angliába dolgozni, vmikor még az idén. Kis híján kicsúsztam az idénből, de azért van még két hónap. :-)
Mikor hazajöttem Angliából, itthon töltöttem 5 napot. Aztán mentem nővérem ajándékaként 10 napra a Francia Riviérára. Húúú, de jó volt. Onnan hazaérve gyorsan tiszta ruhákat tettem a bőröndömbe, mert másnap mentem vissza Olaszországba dolgozni. Ez egy utaskísérő, fogadó, nemistudompontosan milyen meló volt. Jól fizetett az a lényeg, és nem sokat kellett érte dolgozni. Eztán egy három hetes itthonlét következett, majd francia ismerősöm meghívására 5 napot töltöttem Párizsban. Gondolom ezt sem kell ecsetelni, hogy mekkora élmény volt...
Most akkor elérkeztünk a mához, amit majd máskor részletezek.