Azert kapta ezt a cimet a bejegyzesem, mert visszautalva kettovel ezelotti bejegyzesemre, irtam, hogy kicsit melyponton vagyok. Egy lepest tettem ismet kifele a godorbol, remelhetoleg. Amit most leirok, arra tudom, hogy azt mondjatok emiatt nem kellett volna aggodnom, de akkor is... Szoval ugy gondoltam, eleg abbol, hogy csak egy kis szobaban eljek itt kint. A fo inditek az volt, hogy anyuek jonnek majd ki meglatogatni, megnezni Londont es talan mas is belefer nekik. Egy hetre jonnek, de mivel en csak egy kis szobaban lakom, igy szallodaba, motelbe vagy egyeb helyre kene menniuk. Es ez engem teljesen lehangolt, hogy a sajat szuleimet nem tudom elszallasolni egy hetre. Igazabol ez volt az, ami ravett, hogy komolyan foglalkozzam a kerdessel. Ezert korbeerdeklodtem uj munkatarsaim kozott, nem akar e valaki koltozni. Egy angol lanyt hamar sikerult is talalni, a harmadik ember a portugal srac lenne az etterembol. De kozben o talalt maganak helyet, igy ketten maradtunk. Aztan sikerult megegy uj munkatarsat talalni, o egy angol srac, igy megint 3-an vagyunk. Most mar ott tartunk, hogy osszeegyeztettuk kivansagainkat, es elkezdtuk a hazkeresest. En mar megneztem kettot, es van meg jopar cimem. Csak nehez osszehozni, hogy mindharman egyszerre szabadok legyunk. En nagyon bizom benne, hogy sikerul valamit talalnunk elfogadhato aron belul. Az egyertelmu, hogy tobb lesz, mint amit fizetek, de anno azert koltoztem ide, mert az etteremben keresett penz mellett sokba kerult az elozo alberletem. Most tobb penzbol tudok gazdalkodni, igy az arban is kicsit rugalmasabb vagyok. Persze csak esszeru hatarokon belul. Amire mindharman vagyunk, az egy 3 nagy szobas haz, kerttel, parkolohellyel (az angol sracnk van autoja), nappali es termeszetesen butorozott, bar az angol sracnak vannak butorai, de 3 emberre nem eleg. Talalni azert boven ezeknek megfelelo hazat, persze mas-mas arban es allapotban. Szoval ez az egesz frusztral(t) kicsit az utobbi idoben.

Az elmut 5 hetben ugye a volt munkatarsaimmal buliztam. Az, hogy munkahelyet valtottam megmutatta nekem, hogy mennyire szeretem az ettermi tarsasagot. Ugye 6 hete dolgozom a leisure centerben es bar egyre jobban megismerem itt az embereket, azert hianyzik az a tarsasag. Minden szombaton, mikor osszejottunk jo volt erezni, hogy orulnek nekem, es szivesen latnak ujra es ujra. Ez mindenkepp jol esik az embernek, de eppen ezert kicsit hogy is mondjam, mi is a jo szo erre... talan szeretet hianyom van?! A valtozasok, ami a munkahely valtassal keletkeztek valamiert negativ hatassal voltak ram. Nem kell felreerteni, nincs semmi bajom az uj meloval, munkatarsaimmal. Csak teljesen mas az egesz. Az etteremben tobbnyire sorstarsaim voltak, hiszen szinte mindenki az otthonat hatrahagyva erkezett Angliaba a biztos megelhetes remenyeben. Mig itt az uj helyen foleg 17-24 eves "gyerekekkel" dolgozom, akik azert dolgoznak, hogy aztan az egeszet elkoltsek utazasra, autora, ruhara es egyeb luxuscikkekre. Es talan ez az ellentet az, ami a negativ hatast valtotta ki bennem.  kontraszt a ket vilag kozott. Ez persze nem az uj munkatarsaim hibaja (az az on keszulekeben van) es tenyleg kedvelem oket, nagyon jofejek, mindenki teljes mertekben befogadott es rengeteget okorkodunk, mikor van idonk. A problemaim eme reszerol egyedul Tacynek beszeltem itt, ot erzem a legkozelebb magamhoz, bar o nem teljesen sorstars, mert bar del-afrikai, de 9 eves kora ota el Angliaban. Azert megertette mi a problemam... Ugy erzem, hogy valahol a ket let kozotti arany kozeputat kene megtalalnom. Ennek lehet az elso lepese ha "sajat" hazban laknek baratokkal es nem idegenekkel.   Na aztan most eleg a siras-rivasbol... Azonban ez is hozzam tartozik, ezert irtam le.