Vasarnap, mikor megrendeltem a laptopomat, azt az informaciot kaptam, hogy 4-5 napon belul szallitjak. Aztan hetfon kaptam egy mailt, hogy elindult a csomag. Kedden pedig mar meg is kaptam. Joe most "utal", mert o mar 3 hete rendelt egy laptopot Amerikabol de meg mindig nem kapta meg. Elvileg mar Angliaban van, csak valahogy nem er ide. Az enyem viszont megerkezett, es mint a gyerek, aki uj jatekot kapott, ezerrel dolgozom rajta, vele, erte. Eloszor is a fontosabb dolgokat rendeztem be, mint virusirto, tuzfal es egyeb dolgok letoltese. Most mar masokat is toltok, filmeket, egyeb programokat. Nagyon tetszik a gep, es sokkal jobb ezen dolgozni, mint a regin. Gyorsabb, es ugye nagyobb lehetosegek allnak elottem minden teren. A heten taskat is rendeltem hozza szinten ebay-en, az is megjott mar tegnap. Majd mindjart elkerem Joe-tol az Office programot, aztan azokat is feltelepitem. Na a lenyeg, hogy jo vasart csinaltam.

A heten hetfon es kedden itthon dolgozott Joe. Nagyon nem szeretem, mikor itthon van. Na nem azert, mert engem zavar, azzal nincs baj, altalaban ugyis kondizni vagyok napkozben. A baj az, hogy mikor hazajovok a gyerekekkel, ok egybol elkezdik nyaggatni, nem hagyjak dolgozni. En meg hiaba mondok akarmit is a gyerekeknek, akkor is Joe-n lognak, foleg a James. Es nekem szar, hogy allandoan ott van. Az mondjuk a masik resze a dolognak, hogy azert nem ment Joe dolgozni, mert nem volt kedve. Reggel sms-t (!) irt nekem a hazon belul, hogy nincs kedve dolgozni, es itthon marad. Most annyibol volt jo, hogy itthon volt kedden, hogy o vette at a laptopomat, mert en kondizni voltam. Ha nincs itthon, akkor mehettem volna a postara... De akkor sem szeretem ha itthon van.

A heten izelitot is kaptunk az igazi angol idojarasrol. Vagyis azert ez mar tobb volt mint igazi, mert 3 napig ugy szakadt az eso, mintha dezsabol ontottek volna. Megallas nelkul, kisebb-nagyobb szellokesekkel kiserva. Azert szerencsere nem mi voltunk a vihar kozeppontja, de nem messze tolunk (ez 100-200km-t jelent nyugatra) hatalmas aradasok voltak, vannak. Kisebb telepuleseket teljesen elontott a medrebol kilepo patak. Pont multkor neztem a teveben egy musort, az volt a cime, hogy Anglia legszornyubb idojarasi. 4 evvel ezelott pont ugyan azon a kornyeken - ahol most is - hatalmas aradas volt, a varos utcajan meteres viz hompolygott. Itt nalunk csak sar es rengeteg pocsolya van.

Sajnos a melorol meg mindig nincs hirem. A csajt kerdeztem, akinek leadtam az oneletrajzomat, de mondta, hogy o tovabbitotta az illetekesnek. Innentol o mar nem tud semmit se tenni. Meg varok kicsit, aztan keresek mast. A hetvegi kocsmazas is elmarad, mert elvileg tegnap lett volna esedekes, de babysittelnem kellett. 8kor mentek el Joe-ek, es hat kicsit elhuzodott az iszogatasuk, m ert hajnali 2kor jottek meg. Mikor elmentek, akkor filmeztunk a gyerekekkel, aztan ok elmentek aludni, en meg filmeztem tovabb, meg elaluttam a fotelben. Na mindegy, mondtak, hogy legkozelebbe ha ilyen lesz, van nekik egy baby telefonjuk, vagy mi a neve. A gyerekek szobajaban van, meg az en szobamban, es ha bekapcsolom, akkor hallom oket az en szobambol, ha van valami es akkor nem kell ott dekkolnom lent a nappaliban. Eddig mindig hazajottek 10-11 korul, ezert nem volt ra szukseg. Na de majd ezek utan.

Uj otletkent felmerult bennem, hogy tavasszal mikor lesz par nap szabadsagom, mig a csalad Skociaba megy, en elmegyek Isztanbulba. Heten beszeltem Dilaraval, a torok ismerosommel, es mondta, hogy nyugodtan mehetek. :) Igazabol nem lenne rossz, amugy is erdekel Isztanbul, meg persze Dilaraval is jo lenne talalkozni. Ha meg mar egyszer vannak ilyen lehetosegei az embernek, akkor miert is ne hasznalna ki. Azert marcius vege meg messze van, csak ugy elkondolkodtam rajta. Azert a repulojegyeket is lecsekkoltam, 180 font lenne a return jegy adokkal egyutt. Az nem tunik olyan veszesnek.

Testverem, Eszter mondta, hogy kinyomtatja az osszes irasomat, es elkuldi a nagyszuleimnek postan. Ezert most ide a vegere nekik is irok par sor. Igazabol sok ujat nem tudok irni, mert mindent leirok, ami velem tortenik. Ha elolvassatok, akkor tudjatok, hogy mi tortenik a "Petyokam kisfiam" unokatokkal. Ti is hianyoztok nekem, mint mindenki otthon, es tudom, hogy Ti is mindig tamogattatok eme elkepzelesemben. En jol erzem itt magam. Meg sok mindent kell itt csinalnom, hogy igazabol azt tudjam mondani, hogy itt elek, de elindultam az uton. Az biztos, hogy amikor hazalatogatok, sosem hagylak ki titeket a meglatogatasbol. Remelem veletek minden rendben, jol vagytok es gondoltok Ram is (neha). Szeretlek!!! Puszi